Egy elvetemült nő naplója

Mindig meglepődöm a statisztikán, mikor már nem is írok ide. Szinte magasabb,mint a tényleges naplómé...

Itt találtok frissben:

http://nojami.atw.hu/

Az egyik alkotóhelyem, a kanapé... Nagy kedvencem, meglátni és megszeretni darab volt, a testemmel védtem, amíg ki nem lett fizetve. Annyira nem szép, hogy már gyönyörű... A rajta látható számítástechnikai terméket mindehová cipelem, úgyhogy nem érdemes hozzám betörni, mert nincs itthon :) 

Ha ez az ágy mesélni tudna... bár ugyanez elmondható a kanapéról is, na meg még néhány helyről a lakásból...

Itt pedig a "kedvenc" tükröm az előszobában. Mindig kegyetlenül szembesít a valósággal... 

A nappali másik fele, mert a kanapén kívül is van élet. A hivatalos számítógéptanyám a sarokban, na és szenvedéseim helye, mert a tanulnivalót azon a részen tárolom.   

A kis konyhácskám egy része. Háttérben az éhenkórász tisztára nyalt tányérjával, a whiskasból nem tartalékol...  Az ominózus utált konyhabútorom egy része is látszik, remélhetőleg nemsokára sikerül lecserélnem. 

Ilyen kis egyszerűen élek, szinte mindenhol a kockás dolgokkal körülvéve... Nem szeretem sem a tucat sem a túl csicsás dolgokat. 

Na és a nappalin kívül mindent én festettem a saját kezemmel.  Sajnos a képeken a színek nem jönnek annyira át, de igen élénkek, főként a hálón nem látszik, pedig nagyon szép barackvirág színű. 

Nos, sajnos akinek eddig nem sikerült visszaolvasni az életem történéseit egészen nyár közepétől, sajnálom. A fejemben és természetesen saját magamnak lementve megmaradtak a bejegyzések, hogy talán majd egyszer az utódaim elolvashassák, mit műveltem. De azt hiszem, ezt a fejezetét az életemnek le akarom zárni. Remélhetőleg sikerül.

A folytatás természetesen olvasható továbbra is az új címemen:

http://nojami.atw.hu/